Az otthonod...

Soha ne hidd el, hogy kevés vagy, hogy nem vagy szerethető. Senkinek. Azoknak se soha többet akik a legközelebb állnak hozzád. Tudom milyen érzés mikor semmibe vesznek. És úgy írom ezt, hogy mindig érzed, hogy minden egyes sejtem szeret téged és törődni akar veled. Úgy érzem azért létezünk, hogy megadhassuk egymásnak mindazt, ami eddig kimaradt. Amit más nem tudott. Kívülről vak rajongásnak tűnhet, de mi tudjuk, érezzük, kik és mik vagyunk egymásnak. Annyira szeretném, hogy mellettem legyél. Hogy melletted legyek. Hogy ne rejtsd el többé azt az embert aki valóban vagy, legbelül. Szenvedéllyel csókolhattalak és érezhettem ki vagy valójában. És szeretném, hogy minden nap érezhessem és éreztethessem a szeretetet ami ott él a kislányban és a kisfiúban, a nőben és a férfiban akik azokon a hideg téli estéken egymásra találtak és egymásba szerettek. Tiszta szívemből szeretlek. Egy nagy csoda vagy az életemben. Köszönöm, hogy vagy Nekem! És akarom, hogy minden nap érezd, hogy elhidd, hogy átéld és tapasztald, hogy egyetlen ember számára valóban Te jelentesz mindent amiért élni érdemes. És ezek a szavak ezek a mondatok csak részben képesek átadni azokat az érzéseket és tetteket amik várnak Rád.