Mikor fiatal voltál és vitorláztál érezted, hogy ez az otthonod. Ilyenkor vagy önmagad. Volt egy vitorlásod. Hosszú évekig együtt szeltétek az óceánt. Sokat vitorláztál, ez volt az életed. Hittél benne, hogy ha gondozod és vigyázol rá ez már mindig így lesz. Csak kimész vele a vízre és elvisz abba a világba, ami a legfontosabb neked. Aztán léket kapott és elsüllyedt a habokban.

Te úgy döntöttél nem vitorlázol többet. Belefásultál.

Aztán történt valami. Reggel korán felébredtél. A gondolataid nem hagytak aludni. Felkeltél és lementél a kikötőbe. Valami oda vitt. Szép tavaszi nap volt. Kellemes meleg. Érezted, fúj a szél. Melegség járta át a szíved és azt érezted, újra vitorláznál. Ahogy sétáltál egyszer csak megláttál valamit. Egy régi, nagyon régi fa vitorlás volt az. Volt egy sérülés a hajótesten. Tudtad, hogy sok dolgod lesz majd vele, de volt benne egy ígéret amit Te megéreztél. Másnap megvetted. A következő heteidben minden nap lejártál a kikötőbe. Mindig amikor volt időd a sérülést javítottad. Hittél benne, érezni akartad, hogy siklotok a vízen. Egyik nap ugyan még nem végeztél, de kivitted a vízre. És ez a kicsi, öreg hajó, még így, a hibával is, úgy szelte a habokat, mint előtte egy hajó sem.

Beleszerettél.

Újra és újra kivitted a vízre napról napra és átéltetek együtt viharokat és gyönyörű naplementéket. Úgy érezted törődni akarsz vele. Ki akarod javítani a hibát. Nagyon megszeretted. Érezted, hogy egy gyönyörű, antik vitorlás válik majd belőle. Egy olyan amit nem lehet pénzért megvásárolni mégis ha elkészül a kikötő gyöngyszeme lesz. Érezted, hogy így lesz. Minden sejtedben. Elképzelted, ahogy majd a gyermekeidet tanítod vitorlázni ezen a gyönyörű hajón. Úgy érezted ámbár öreg és nem hibátlan de annyira Neked való a hangulata, hogy sosem akarsz majd megválni tőle. Úgy érezted gondozni szeretnéd. Törődni vele és meghálálja. Olyat adott amit más vitorlás nem tudott.

Egyik nap lementél a kikötőbe. Érezted, hogy valami baj van. És az állás ahol a hajód horgonyzott, üres volt ...

Csak álltál ott és nézted a vizet. Szépen lassan megértetted, hogy a vitorlást ellopták. Nézted az embereket ahogy sétálnak a kikötőben. Volt köztük barátod akivel már sokszor beszélgettél. És több ismerősöd is. De Te tudtad, hogy hiába mesélsz róla. Nekik csak egy öreg bárka, amiben nem látják az értéket. A Te szíved viszont közben megszakad. Lehet új hajót venni, de az öreg bárkát nem tudod pótolni. Olyan élményeket adott amiért örökké hálás leszel és mindig emlékezni fogsz rájuk.

Mikor a természetben vagyok a széllel, a vízen a hullámokat szelve, akkor vagyok igazán önmagam. Mivel az öreg bárka elment és nem pótolhatom, maradok a betondzsungelben a gondolataimmal. Mikor a halat kivették a vízből de néha folyatnak rá egy kis csapvizet a konyhában, hogy éppen életben maradjon. És van egy részem ami várja, hogy megtörténjen a csoda. Hogy egy nap kapok egy hívást, hogy az öreg bárka megkerült. Nem sok esély van rá, de érzem, ha mégis így lesz, azon a napon boldog leszek. És mindent megteszek majd érte, hogy vigyázzak rá. Megtanítom a gyerekeimet vitorlázni és elmesélem majd nekik, hogyan történt sok évvel ezelőtt. Mert érzem, hogy a bárka később mikor még idősebb lesz, számomra ugyanúgy fog ragyogni.

Mély, önzetlen szeretet és remény. Ennyi maradt belőle.